Mobil személyi edzőként dolgozva, sokszor elgondolkozom azon, mennyire a végletek emberei vagyunk. A diéta szó hallatán sokan sajnos rögtön a koplalásra gondolnak, azok, akik eddig nem sportoltak, rögtön heti 4-5 alkalommal szeretnének belevágni, és a futást is legalább egy félmaratonnal szeretnék elkezdeni.

De honnan fakad ez a drasztikusság?

Valójában a türelmetlenségünkből és telhetetlenségünkből!

Mindent most azonnal akarunk és abból is többet… Akin van 20 kiló felesleg, egy hónapon belül szeretne megszabadulni tőle, figyelmen kívül hagyva, hogy nem 1 hónap alatt szedte fel azt a súlyt. Aki diétába kezd, rögtön léböjttel indítana, esetleg 600 kalóriás étrenddel, ami hirtelen eredménnyel kecsegtet. Innen pedig két út van, vagy hamar feladja a próbálkozást, és jön a kudarcélmény meg a kilók vissza, vagy úgy belejön a koplalásba, hogy a ló túl oldalára is áteshet, ami a szervezetére lesz káros hatással.

Sportnál ugyanez a jellemző: amíg nem tudunk járni, addig ne akarjunk szaladni…

Úgy néz ki, az arany középutat a legnehezebb megtalálni: annyit és olyat enni, amit a szervezet kíván és hasznosítani tud, akkor enni, amikor a szervezetnek tápanyagra van szüksége, annyit mozogni, és olyan mozgásformát választani, ami jól esik, feltölt, formál, kikapcsol, mert ha nem így teszel, hamar kudarcba fog fulladni a próbálkozás.

Javaslataim:

Kövesd a fokozatosság elvét! Lépésről-lépésre haladj, tűzz ki kisebb célokat, melyek megvalósításával sikerélményre teszel szert, fenntartod a motivációd és közelebb kerülsz a végső célodhoz!

Életmódban gondolkodj, melynek nincsen határideje, amelytől egészségesebb, fittebb, boldogabb életed lesz, melynek része a megfelelő táplálkozás, de nem szenvedésnek éled meg, melynek része a megfelelő mozgás, de az a típusú, mely örömöt okoz számodra és pozitív energiával lát el.

Rudas Anita