A budapesti születésű világ, és Európa-bajnok úszó Bernek Péter a tokiói olimpiát követő pihenő során arra az elhatározásra jutott, hogy befejezi profi pályafutását. A 29 éves sportoló óvodásként ismerkedett meg az úszással, majd általános iskolásként kezdett versenyezni. 2014-ig a Kőbánya SC színeiben, azt követően pedig napjainkig a BVSC-ben versenyzett. Tizenhárom éven át tartó profi pályafutása során szinte megszámlálhatatlanul érte el a jobbnál jobb eredményeket, a teste azonban jelzett számára, hogy itt az idő valami mást csinálni.
Bernek Péter elsőként nekünk mesélt döntésének okairól, pályafutásának legszebb élményeiről, valamint jövőbeli terveiről.
Fotó: Career Sport Management
Bár már nem tartozol a legfiatalabb úszók közé, van rá példa, hogy 30 fölött is lehet szép eredményeket elérni. Miért most jött el az idő a visszavonulásra?
Az elmúlt évek folyamán éreztem, hogy a testem egyre kevésbé bírja, aztán az olimpia előtt megsérült a vállam, úgyhogy ez elgondolkoztatott. Ebben az augusztusi pihenőben hoztam meg a végleges döntést. Ha rendbe rakatnám a vállam az egyéves kihagyást jelentene. Nemsokára 30 leszek, úgy érzem, elérkeztem a korlátaimhoz, nem szeretném tovább feszegetni a határokat. Harminc évesen egy évet kihagyni az úszó sportban nagyon sok lenne. Elég tartalmas és hosszú pályafutásom volt, 2008 óta szinte minden világeseményen részt vettem, elég fárasztó volt ez a 13 év.
Említetted, hogy a végleges döntésed meglehetősen friss, tudatosult már benned, hogy akkor most már vége a sportpályafutásodnak?
Most úgy érzem, hogy megkönnyebbültem, de biztosan eljön majd az a pillanat, amikor nagyon észhez kapok és hiányozni fog. Az idő majd eldönti, de most úgy gondolom, hogy büszkén és jól tudom lezárni a pályafutásom.
A tokiói olimpián szerepeltél utoljára, 400 méter vegyesen pedig egyéni csúcsot úsztál – igaz, ez „csak” a 13. helyhez volt elég.
Éreztem magamban a fejlődést, de ha nem műtenek meg, akkor nem tudok százszázalékot beleadni. Úgy nem szerettem volna folytatni, az nem én lettem volna. Most még jó szájízzel tudom azt mondani, hogy vége. Ez lehet, hogy a későbbiekben nem így lett volna. Annak örültem, hogy negyedik próbálkozásra volt egy olyan olimpiám, ahol legyőztem saját magamat, ez most erre volt elég, a mezőny többi tagját nem tudom befolyásolni. Ha nincs a vállsérülés, akkor se biztos, hogy döntőben vagyok, biztosan közelebb lettem volna, esetleg épphogy bekerültettem volna, de így is életem legjobb idejével szálltam ki a medencéből. Megtettem minden tőlem telhetőt, úgyhogy elégedett vagyok.
Fotó: Career Sport Management
Rengeteg szép eredményt értél el az évek során, mire vagy ezek közül a legbüszkébb?
Ha egy valamit kell kiemelnem, akkor az nyilván a világbajnoki arany, hiszen a klubváltás után egy nagyon rosszul sikerült időszakon voltam túl. 2014-ben az Eb-negyedik hely nagy csalódás volt, az már olyan év volt, hogy tudtam, váltani fogok. Mentálisan nem voltam a toppon, nem hittem abban a felkészülésben, aztán átkerültem a BVSC-be. Segítettek visszanyerni az önbizalmamat, nagyon hittek bennem, pedig tényleg a padlón voltam. Utána megmutattuk, hogy mire lehetünk együtt képesek.
A versenysportnak köszönhetően bejárhattad az egész világot, ki tudsz emelni egy várost, ahová igazán szép emlékek kötnek?
Nagyon sok helyen jártam, nagyon sok mindent láttam. Ha egy valamit ki kellene emelnem, akkor Ausztrália jut eszembe. Perthben három hétig edzőtáboroztunk és már a megérkezésünkkor nagyon kedvesek voltak. Elmentünk bevásárolni egy nagy üzletbe, ahol hallotta mögöttünk egy nő, hogy magyarul beszélünk. Visszaszaladt, vett nekünk pár doboz helyi csokoládét, odaadta, hogy ezt próbáljuk ki, ez a legjobb helyi különlegesség. Ez így nagyon megfogott, nem tudom, hogy egész Ausztrália ilyen-e, vagy csak Perth és környéke, ahol voltunk.ú
Péter feleségével Ágival, és fiukkal Milánnal. Fotó: Career Sport Management
Tokió óta gondolom a pihenésé volt a főszerep, végre több időt tudsz tölteni feleségeddel és a karácsony előtt született gyermeketekkel, Milánnal.
Nagyon szükségem volt már erre, mert Milán decemberi születése óta sok hetet edzőtáborban, versenyen voltam. Mire kialakult volna a jó kapcsolat közöttünk, mindig elmentem. Most elválaszthatatlanok lettünk, nem tudom mi lesz vele, ha elkezdek majd dolgozni. Augusztusban a pihenőidőmben sokat jöttünk-mentünk, múlt hét szerdán néztük meg az új Marvel filmet, a Shang-Chit. Amikor Netflixen vagy HBO-n sorozatozunk akkor is szeretem a hasonló tartalmakat. Most Ágival nézek egy angol kosztümös sorozatot, a Downton Abbey-t.
Milyen terveid vannak az életed következő szakaszára?
Kontrét dolgokról még nem szeretnék beszámolni, annyit elárulhatok, hogy a partvonal mellett és a sportban szeretnék maradni. Feleségemmel (a szintén Európa-bajnok Mutina Ágnessel – szerk.) a közös álmunk egy úszóiskola létrehozatala. Szeretném magam kipróbálni ebben a szakmában. Sokan kételkedve nézik, hogy a sportoló egyből edző lesz, de ez nem olyan, hogy valaki bejön az utcáról és próbálkozik. Tizenhárom éve a világ élvonalával versenyzem, elég nagy tapasztalatom van abban, hogy mi jó és mi nem. Ami pedig nem a sport részét illeti, Ágival szeretnénk legalább még egy babát. Nagyon szeretünk Fóton lakni, ha jönne még egy gyerek, akkor nem biztos, hogy elég nagy lenne már ez a ház nekünk. Három-ötéves tervben szerepel ez, utána nyilván attól is függ, hogy ki, merre dolgozik, sikerült-e úszóiskolát csinálni. Egy későbbi költözésnek ez lesz majd a mozgatórugója, mi nem ragaszkodunk semmihez.
Fotó: Career Sport Management
Bernek Péterrel kapcsolatunk nem szakad meg. A munkát folytatjuk egy picit módosítva, átalakítva. Továbbra is hiszünk a kölcsönös bizalomban a közös munkában és saját magunkban!
Megyünk tovább!
#careersport #believeinyourself
