Kérdő pillantások, meglepődöttség az arcokon, keresztkérdések. Jó pár éve nap, mint nap szembesülök velük. S hogy miért is? Nemes egyszerűséggel csak azért, mert a kétezres évek elején rabul ejtette szívem egy bizonyos sportág, amelyért azóta is, rajongásig odavagyok.

,,Te focit nézel?! És tudod mi a les?!” – Bizony. Menthetetlen eset vagyok. A legendás Bill Shankly-t idézném, akinek híres mondata engem is tökéletesen jellemez: ,,Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, amikor ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.”

Nem tudom miért. Mindig különös várakozással tölt el a hétvége. Amikor felpezsdül a futballélet és kedvenceim, ha csak kilencven plusz pár perc erejéig, de elvisznek egy olyan varázslatos világba, ahol semmi nem számít, csak a játék. Ahol kezemet tördelve, a képernyővel kiabálva, a szobában, mint képzelt technikai zónában járkálva, a mérkőzés történéseivel együtt élve, edzői tanácsokkal látom el az aranylábú játékosokat.

,,Az a szép zöld gyep.” – Amikor néhány napra kiszakadok a főváros ,,pezsgő-monotonitásából” és hazalátogatok vidékre,egyik legjobb barátommal, vagyis a fényképezőgépemmel kéz a kézben lesétálunk a ,,mennyei megyei” bajnokság aktuális hétvégi rangadójára. Elmaradhatatlan hétvégi program. A pálya gyepére lépve kikapcsol a világ körülöttem, eltűnnek a mindennapos problémák. A közeg, a levegő, a szurkolók, a pályát szegélyező nyárfaerdő, a mészpor csík az öltözőtől a pályáig vezető járdán, a hazai és vendég kispad, no meg a gyereksereg; a jövő ,,tehetségei”, akik alig várják a félidőt jelző sípszót, hogy rohanjanak a pályára és a nagyoktól ellesett mozdulatokat kicsit Ronaldonak, Messinek, Casillasnak érezhessék magukat. Leírhatatlan érzés. S mosolyogva indulok el törzshelyem felé, hogy a mérkőzés legszebb pillanatait lencsevégre kapva a legjobb fotókat készíthessem el.

Mi leszel, ha nagy leszel? – Ugye milyen ismerős a kérdés? Nyílván mindenki sokszor hallotta már. Néhány éve, még én is határozott választ adtam az érdeklődőknek: sportriporter! Sajnos azonban, az élet más pályára terelt, és az álmom is csak felében-harmadában valósult meg. Eddig. De hiszek abban, hogy ha merünk nagyot álmodni, ha kellő kitartással rendelkezünk, és eléggé bízunk önmagunkban, akkor képesek vagyunk megküzdeni a nehézségekkel és elérhetjük céljainkat.

De nem is szaporítom tovább a szót. Ennyit rólam és a sporthoz való kötődésemről. Hiszen nemsokára heti rendszerességgel, a sportvilág történéseiből szemezgetve, majd csokorba kötve, könnyed, kikapcsoló olvasmányként jelentkezünk érdekes bejegyzésekkel.

BREZNYIK ORSI