Az immáron kétszeres Európa-bajnok könnyűsúlyú egypárevezős Galambos Péter Facebook-oldalán tett közzé egy hosszabb élménybeszámolót a múlt vasárnap lezárult kontinensviadalról. A Career Sport Management 34 éves váci kiválósága írásával a fiataloknak akar plusz motivációt adni.
Forrás: Czucz Bálint / MESZ
„A hazai válogatón az elsőség ellenére nem éreztem magam abban a formában, amivel nyugodt szívvel rajthoz álltam volna a kontinens viadalon. Egy dolgot tehettem: készülni továbbra is gőzerővel a maradék három hétben. Főleg technikailag nem voltam toppon, így hát ezen kellett csiszolnom – az egyik legkényesebb összetevőn. Ahogy teltek a napok, és edzések, fokozatosan tért vissza az érzés és gyorsult a hajó. Az Eb-re így hát úgy utaztam ki, hogy egyenesben vagyok”– írta Galambos, aki Varesébe érkezve azzal szembesült, hogy a tomboló szél és hullámok miatt nem tud vízi edzéseket végezni.
„Ennek ellenére vártam a rajtot, tán a szokásosnál jobban is. Kíváncsi voltam, hogyan oldom meg ezt a szokatlan szituációt. Az előfutamot valami elképesztő evezéssel hoztam le. Úgy tudtam nyerni a futamot, hogy nem kellett mindent kiadni. Ráadásul úgy, hogy ebbe a futamba lett sorsolva mindhárom későbbi dobogós” – jegyezte meg.
„Éreztem, hogy pezsgek; fizikálisan nem lesz gond. Az elmém is nagyon rendben volt, most is zenével hangolódtam egészen a vízreszállás pillanatáig. Ami ezután történt az olyan volt, ami nagyon kevésszer. Egyszerre múlt lassan és gyorsan az idő. Az eső esett, és fázott a kezem a hat fokban. Sok mindenre emlékszem, de közben mégsem. Sikerült fókuszba kerülnöm. A hajó repült már a melegítéskor is” – írta az evezős, aki magába a futamba is betekintést engedett.
Forrás: Czucz Bálint / MESZ
„Nem akartam túlzottan meglógni, mivel nem a kedvenc versenystratégiám, amikor az élen versenyzek és menekülnöm kell a többiek elől. Jobban szeretek a mezőnyben megbújni és támadni a végén. De ez nem az a nap volt. Ahogy ráálltam az utazó tempóra még mindig csak távolodtam a mezőnytől. Ekkor még mindig vívódtam, hogy vegyek-e visszább és annál több energiám marad a végére. Éreztem, hogy jól megy a hajó, pontosan azt csinálja, amit én akarok, ezért a csapásszámot is lejjebb vehettem egyel. És továbbra is csúsztam el a többiektől.
Őszinte leszek, meglepett a dolog és ezután váltottam csak stratégiát: akkor menjünk és meneküljünk, amíg csak lehet. Ekkor még nem jártunk féltávnál sem. Szinte minden csapással nyertem pár centimétert a többiekkel szemben és nyertem jó pár métert a célig vezető úton. Mögöttem őrületes csata zajlott. Mind az öt hajó szinte egy vonalban küzdött egymással, ami azért veszélyes, mert az ilyen »fűrészelésnél« sokszor annyira begyorsulnak a végére, hogy az élen állót szó szerint bedarálják. Ettől tartottam én is és ezért iszkoltam. Közben már elhaladtam az 1250-es táblánál és még mindig könyörtelenül lopakodtam előre. Kicsit még fel is villanyozott! Ez az én napom lehet! De csillapítottam magam, még sok van hátra és a legnehezebb része van még hátra. Belül kerültünk az utolsó 500 méterre és elkezdtem egy hosszú finis-szerűséget. Még mindig tudtam távolodni. Tempóból már nem tudtam igazán hozzátenni, de gyorsultam, és ami a lényeg: fogytak a méterek.
Utolsó 300 méter. Először kezdtem érezni, hogy kezd merülni az aksi. Kezdtem bekötni, ami természetes egy ilyen szökés után. Az üldözők pedig az érmekért harcolva begyújtották a rakétákat és zárkózni kezdtek. Ekkor végre elérkeztem az utolsó 250-et jelző piros bójasorhoz. Az előnyöm még mindig tekintélyes volt, és a mozgásom sem kezdett el szétesni, tehát jók voltak az esélyeim. Érzékeltem, hogy közeledik az olasz és lengyel srác. Ők csatáztak az ezüstéremért. De nem az aranyért! Mert ekkor már alig csak 100 méterem volt hátra és itt először ki mertem mondani magamban, hogy ez megvan! Fokozatosan merevedtem el a maradék csapásokra, de a rutinból adódóan tudtam, hogy ezt innen bármikor megcsinálom” – foglalta össze az eseményeket Galambos, aki annyira elsavasodott, hogy elsőre ki sem tudott szállni a hajóból.
Forrás: Czucz Bálint / MESZ
„Mire a díjátadás elérkezett, már minden rendben volt. A legboldogabb pillanatok érkeztek el. Nem csak számomra, hanem mindenki számára, akikről bizton tudom, hogy büszkék most rám. Az érem egy dolog; nagyon szeretem és becsülöm az összeset, de számomra a himnusz az a pillanat, ami óriási érzelmi hullámot indít bennem. Lepereg minden, ami idáig vezetett. A rengeteg meló, amit beleraktam; a számtalan kudarc és vesztes helyzetek, amik motiváltak, hogy jobb lehessek. Eszembe jutnak azok, akik mindehhez hozzásegítettek és végigpörög újra a futam, hogy mennyire jó forma volt ez, hogy igen, megcsináltam” – zárta szavait.
